Pszichológus Világos

Kedves Anikó, a leírásod alapján valóban egy nagyon kimerítő és túlterhelt időszakon mész keresztül, ahol a családod különböző tagjai számára nyújtott támogatás teljesen kimerítette a lelki és fizikai erőforrásaidat. Ez a folyamatos stressz és a saját érzelmi szükségletek háttérbe szorulása vezethet a kiégés érzéséhez, amelyet a folyamatos fáradtság, az ingerültség és az örömök hiánya jellemez. Fontos megérteni, hogy a kiégés nem gyengeség jele, hanem egy jelzés, hogy a rendszer túlterhelt, és változtatásokra van szükség.

Az első lépés a határok meghúzása lehet. Gondolkodj el azon, hogy a családodban milyen feladatokat lehetne újraszervezni, esetleg másokkal megosztani. Lehet, hogy a szülői gondozásban más testvérek is részt vehetnének, vagy professzionális segítséget lehetne igénybe venni. A gyermeked ADHD-kezelésében is lehetnek olyan területek, ahol szakértői támogatás könnyítheti a terhed. A határok meghúzása nem önzés, hanem az a szükséges alap, amely nélkül hosszú távon nem tudsz senkinek sem hatékonyan segíteni.

Párhuzamosan kiemelten fontos a saját érzelmi regeneráció. Próbálj meg naponta akár csak tíz-tizenöt percet is szentelni valamire, ami kikapcsol. Ez lehet egy rövid séta, egy zenehallgatás vagy mély légzés. Ezek a kis szünetek segíthetnek a folyamatos stresszciklus megtörésében. Mivel említetted egy régebbi trauma felkavarásának lehetőségét, ez különösen fontossá teszi, hogy biztonságos teret találj a feldolgozására. Erre a legalkalmasabb egy szakmai pszichológusi támogatás lehet, ahol bizalmasan és vezetéssel foglalkozhatsz ezekkel az érzésekkel anélkül, hogy a családi környezeted terhére lennél.

Ne feledd a testi egészség alapvető szerepét sem. A krónikus stressz gyakran megjelenik fizikai tünetekben is. Egy orvosi konzultáció kizárhatná más lehetséges okokat a fáradtságnak, és a rendszeres mozgás, valamint a lehető legjobb táplálkozás segíthet az energia szintjeinek javításában. Végül, fontos megemlíteni a külső támogató háló erősítését. Lehet, hogy vannak olyan barátok, támogató csoportok vagy akár a gyermeked iskolájában szülői közösségek, ahol hasonló kihívásokkal küzdő emberekkel beszélgethetsz. A testvéreddel való kapcsolat romlása okozta bűntudatot is érdemes lenne egy ilyen biztonságos térben, vagy a pszichológusoddal megvizsgálni. A kilábalás fokozatos folyamat, amely a saját szükségleteid ismételt prioritássá tételén és a túlterheltség csökkentésén alapul.