Pszichológus Világos

Kedves Borbála, megértem, mennyire fájdalmas lehet ez a helyzet, és hogy egyszerre érzel vágyat a változtatásra és féltsz valami fontosat, amit a vásárlás ad. A leírásod alapján lehetséges, hogy a problémával nem csupán pénzügyi ügy van, hanem egy érzelmi funkciót is betölt a viselkedésed: a bolti vásárlás pillanatnyi feszültségoldást, örömöt vagy kontrollérzést ad. Ez a jelenség gyakori, és nem ritka, hogy aki így él, szégyenérzetet és titkolózást tapasztal utána. Fontos, hogy ezeket az érzéseket ne minősítsd végzetes hibának, hanem kezelhető, tanulható reakciónak tekintsd.

Próbáld meg a jelenséget kívülről nézni, mint egy megoldandó problémát: mi történik előtte, közben és utána. Milyen érzéseket viszel magaddal a boltba, mit gondolsz a vásárlásról, és mi történik azonnal a vásárlás után? Sok esetben a vásárlás funkciója a pillanatnyi szabadság vagy a jutalmazás, ami egy ürességet tölt be. Ha megérted a mintát, könnyebb alternatívákat találni.

Gyakorlati lépésekre is szükség van. Kezdd egy vásárlási naplóval: hetente vagy naponta jegyezd le, mit vettél, mennyibe került, milyen volt a hangulatod előtte és utána, és hol voltál. Ezzel láthatóvá válik a minta, és kevésbé lesznek homályosak az indítékok. Alakíts ki egy egyszerű halasztási szabályt, például 24-48 óra szabály, amikor minden nem sürgős vásárlást legalább egy-két nappal elhalasztasz; ez sok impulzust meggátol. Vizsgáld meg a hozzáférést: távolítsd el a vásárlóalkalmazásokat, ne tartsd feltétlenül a kártyákat a tárcádban, és fontold meg, hogy egy külön készpénzborítékot vezess a valóban szabadon költhető összegnek, így nem érződik, hogy mindent megtagadnak tőled.

A belső munkára is figyelj: amikor vásárolnál, állj meg, vegyél néhány lassú mély levegőt, és figyeld meg az ösztönök megfigyelése nevű gyakorlatot. Ne azonnal cselekedj; figyeld az érzést, mintha hullám jönne, majd elmúlik. Próbáld ki az alternatív örömök módszerét: gondold végig, mi okozhat még számodra élményt vagy önállóságérzést vásárlás nélkül, például rövid séták, kávé egy barátnővel, kézműves tevékenységek, tanfolyamok, könyvolvasás, önkéntes munka vagy kreatív projektek. Ezek segíthetnek abban, hogy a szabadságérzés forrását ne csak a tárgyakban keresd.

A párkapcsolati oldalról fontos a nyitott kommunikáció. Tiszteld a férjed aggodalmát, de kerüld a titkolózást: egyszeri, nyílt beszélgetés arról, hogy mit érzel és mit szeretnél változtatni, sokat tehet. Kérj tőle támogatást úgy, hogy ne érezd kontrollálva magad, például közösen alakítsatok ki egy reális költségvetést, vagy állapodjatok meg egy elszámoltathatósági megoldásban, ahol te adsz számot bizonyos vásárlásokról. A cél az, hogy a feszültség oldódjon, ne az, hogy új konfliktusok keletkezzenek.

Ha a kényszeresség erős és a napi működésed vagy a házasság súlyosan érintett, érdemes pszichoterápiás segítséget kérni. A kognitív viselkedésterápia, a szerencsejáték- és impulzuskontrollra irányuló módszerek vagy az impulzusok kezelését tanító terápiás technikák jól alkalmazhatók ilyen problémákban. Csoportterápia vagy támogató csoport is hasznos lehet, mert nem vagy egyedül, és másoktól való visszajelzés segíthet a megszégyenülés csökkentésében. Fontos, hogy a terápia során a szégyen helyett a ön együttérzés legyen a vezérelv: a változás gyakran bukásokkal jár, ez normális részfolyamat, nem végleges kudarc.

Végül néhány azonnal megtehető lépés: lélegezz mélyeket, mielőtt belépsz egy bolthoz, készítsd elő a vásárlási naplót, távolítsd el a kártyákat, beszélj nyíltan a pároddal egy konkrét tervről, és alkalmazd a 24-48 órás halasztást. Ezek egyszerű, de hatásos kezdőlépések, amelyek visszaadják a kontroll érzését anélkül, hogy mindent egyik pillanatról a másikra meg kellene változtatnod. Ha szeretnéd, keresd fel egy pszichológust, aki kifejezetten az impulzuskontroll és a kényszeres viselkedés kezelésében jártas, mert megfelelő támogatással sokat javulhat a helyzet, és visszanyerheted a bizalmat magadban és a párkapcsolatodban.