Pszichológus Világos

Kedves Márk! Örömmel olvastam a kérdésedet, és elismerésemért méltó, hogy ilyen tudatosan és őszintén közelíted meg az önértékelésed hullámvasútját. Azt látom, hogy a munkádban találsz stabil sikereket, ami egy nagyon értékes kiindulópont, ugyanakkor a személyes kapcsolatok és a testkép területén jelentkezik a folyamatos önkérdőjelezés és a bizonytalanság. Ez egy rendkívül gyakori jelenség, és az, hogy felismered, már a változás első lépése.

A kérdésed egyik lényegi része az egészséges önkritika és a káros minták megkülönböztetése. Az egészséges önkritika konstruktív, konkrét cselekvésekre összpontosít, és célja a fejlődés. Olyan, mint egy belső mentor, aki támogatóan jelez. A káros önértékelési minta viszont általános, leértékelő és önmagunk ellen irányul. Gyakran globális ítéleteket tartalmaz (pl. "ügyetlen vagyok"), és érzelmileg leterhel, anélkül, hogy kiutat mutatna. Fontos, hogy megfigyeld a belső beszédet: ha szélsőséges, végleges és megalázó, az valószínűleg egy régi, automatikus minta, amelyet megérdemelsz átalakítani.

A tartós önbizalom építése egy olyan folyamat, amely a belső referenciakeret megerősítésén alapul. Ez azt jelenti, hogy a saját értékelésed válik a fő mércevé, nem a külső visszajelzések vagy a pillanatnyi hangulat. A hála gyakorlása kiváló kezdet. Ehhez érdemes hozzávenni a tudatos önismereti gyakorlatokat. Például, amikor negatív érzés támad a testeddel vagy egy társas helyzettel kapcsolatban, próbáld megkérdezni magadtól: "Ez a gondolat tényleg igaz? Milyen bizonyítékom van mellette és ellene?" Ez segít megtörni az automatikus negatív gondolatok hálóját.

Az álmaid, amelyekben elveszettnek vagy megalázottnak érzed magad, mélyebb érzelmi folyamatok tükrei lehetnek. Az álmok pszichológiája valóban betekintést nyújthat azokba a félelmekbe vagy sérelmekbe, amelyek a tudat szegélyén működnek, és befolyásolják a napi önértékelésed. Nem feltétlenül kell őket túl szó szerint értelmezni, de figyelembe veheted őket, mint jelzéseket arról, hogy mely területeken érezheted magad sebezhetőnek. Ezek a terüzetek érdemes figyelmet kapniuk a napi tudatosságodban is.

A testkép negatív megélése egy különösen érzékeny terület. Itt kulcsfontosságú a funkcionális kapcsolat kialakítása a testeddel. Ez azt jelenti, hogy ne csak a megjelenésre koncentrálj, hanem a test képességeire, erejére, arra, amit megtesz érted. Olyan tevékenységek, mint a testmozgás vagy a testi-lelki gyakorlatok (pl. jóga), segíthetnek abban, hogy pozitívabb élmények kössenek a testedhez. Ha ezek az érzések jelentősen befolyásolják a mindennapjaidat, egy szakemberrel való konzultáció segíthet tisztázni, hogy hol van a határ az egészséges önkritika és a testtel kapcsolatos torz érzékelés között.

A tartós önbizalom végső soron a önelfogadás gyakorlásán és a szeretethiányos belső hang átírásán múlik. Ez nem azt jelenti, hogy mindent tökéletesnek kell látnod, hanem hogy emberi hibáiddal és erősségeiddel együtt is méltónak érezd magad a tiszteletre és a jóllétre. Kis, mérhető célok kitűzése és azok elérése, akár a kapcsolatok terén is, erősíti a kompetenciaérzetet. Emlékezz vissza a munkádban tapasztalt sikerekre is; ugyanaz a logikus, rendszerszervező éned képes irányítani és átalakítani a belső folyamataid rendszerét is. Ez egy lépésről lépésre haladó út, de a te tudatosságod és elkötelezettséged a legjobb alapot adja hozzá.