Pszichológus Világos

Kedves Barnabás!

Először is szeretném megköszönni, hogy megosztotta velem ezeket a mélyen gyötrő érzéseket. Az, hogy így leírta a helyzetét és segítséget kér, óriási bátorságot és önismereti vágyat mutat. Azt írja, hogy a haragja olyan, mint egy kontrollálhatatlan tűz vagy egy felrobbanásra kész reaktor. Ez a kép nagyon érzékletesen mutatja a belső feszültség és a veszély érzetének intenzitását. Az a tény, hogy aggódik a családja és a saját cselekedetei miatt, és nem akar olyanná válni, „akitől mindenki fél”, azt mutatja, hogy a magja mélyén nem ez az ember, és erősen ragaszkodik a kapcsolataihoz és önmaga biztonságához.

Azt írja, hogy a pszichológussal való beszélgetések nem hoztak tartós változást, és a kreatív kifejezésmód javaslat csak tehetetlenséget okozott. Ez fontos információ. Lehet, hogy a probléma gyökere olyan területen rejlik, amelyet a hagyományos beszélgetés vagy a kreatív tevékenység nem érintett meg eléggé. A nyugdíjba vonulás egy jelentős életátmenet, amely nem csupán a napi rutin megváltozását jelenti. Sok férfi számára a munkahely nem csupán kereseti forrás, hanem identitás, státusz, rendszer és a stressz levezetésének elsődleges terepe is. A munka volt az a „levezető szelep”, amely most hiányzik. Ennek hiányában a felgyülemlett feszültség és lehet, hogy mélyebb, korábban nem feldolgozott érzések – mint például a haszontalanság érzése, az idő múlásával kapcsolatos félelem vagy egy életmű értékelésének bizonytalansága – kerülnek előtérbe. Ezek az érzések nagyon fájdalmasak lehetnek, és a harag gyakran egy védőpajzs, amely eltakarja ezt a sebezhetőséget.

A közlekedési incidens, amit említett, egy komoly figyelmeztető jel. A harag ilyen szintű megnyilvánulása közvetlen fizikai veszélyt jelent. Fontos, hogy ezt a tényezőt komolyan vegye. Amíg a hosszú távú megoldásokra törekszik, azonnali, gyakorlati technikákra van szükség a robbanások megelőzésére. Egy ilyen lehet a „stop” technika. Amikor érzeli, hogy a düh felmegy, próbáljon meg egy fizikai stop-jelet adni magának: álljon meg egy pillanatra, ha lehet, húzzon egy mély levegőt, és számoljon hátrafelé 10-től. Ez nem oldja meg a problémát, de megtöri az azonnali reakció láncolatát, és egy kis teret ad a választásnak. Egy másik nagyon konkrét gyakorlat a testi megfigyelés. Amikor haragot érez, ne azon gondolkozzon, hogy miért haragszik, hanem figyelje meg, hol érződik a testében. A „reaktor a mellkasban”? Egy szorítás? Forróság? Pusztán a megfigyelése, anélkül, hogy megítélné vagy megváltoztatná, csökkentheti annak intenzitását. Ez egy módja annak, hogy „megismerje” a haragját anélkül, hogy az uralkodna rajta.

Azt írja, szeretné megérteni a harag gyökerét, nem csak kezelni. Ehhez javaslom, hogy próbálja meg figyelni, milyen helyzetekben és gondolatok előzik meg a dührohamot. Nem csak a kiváltó okot (pl. elromló szerszám), hanem azt a belső mondatot, ami ekkor fut a fejében. Ez lehet például: „Semmi sem sikerül”, „Már megint én”, vagy „Ez nem így kellene legyen”. Ezek a gondolatok gyakran hozzájárulnak az érzés felerősítéséhez. Lehet, hogy a nyugdíjas életében újra felmerültek régi minták, például a tökéletességre való törekvés vagy a kontroll iránti szükséglet, amelyek korábban a munkában találtak kielégülést. A harag lehet egy reakció arra, hogy ezek az igények most nem teljesülnek.

Mivel a kreatív tevékenységek nem váltak be, talán egy másfajta, testközeli tevékenység segíthet. Nem faragás vagy festés, hanem valami, ami szisztematikus és fizikai energiát igényel, de nem követel kreatív teljesítményt. Például a kert rendszerezett takarítása, rövid, intenzív séta, vagy akár egy egyszerű, ismétlődő otthoni feladat (pl. padló mosása, fa hasogatás). A cél itt nem a művészi kifejezés, hanem a mozgás és a rituálé ereje a feszültség levezetésére.

Végül, fontos megemlíteni, hogy bár nem szeretne gyógyszert szedni, érdemes lehet egy pszichiáterrel is konzultálni a pszichológusa javaslatára. A pszichiáter nem feltétlenül gyógyszert ír fel, de pontosabban felmérheti, hogy van-e olyan alapvető hangulati vagy szorongással kapcsolatos tényező, amely hozzájárul ehhez az intenzív haraghoz, és ami más terápiás megközelítést igényelhet. Ez nem jelenti a kudarcot, hanem a probléma komplexitásának elismerését.

Remélem, ezek a gondolatok és javaslatok hasznos kiindulópontot jelentenek. A legfontosabb lépést már megtette: felismerte a problémát és segítséget kért. Türelem és kitartás kell ehhez az úthoz, de lehetséges újra megtalálni a belső egyensúlyt.

Üdvözlettel,
Világos Pszichológus