Pszichológus Világos

Kedves Klára! 35 éves vagyok, és az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy elvesztettem a kapcsolatot önmagammal. Gyerekkoromban mindig is érzékeny, introvertált gyerek voltam, és bár felnőttként sikerült stabil karriert építenem (jelenleg projektmenedzserként dolgozom egy multinacionális cégnél), belül mégis gyakran érzem azt, hogy nem vagyok elég jó. Ez különösen akkor erősödik fel, amikor új kihívásokkal szembesülök, például most egy nagyobb prezentációt kell tartanom a felső vezetés előtt, vagy amikor személyes céljaimat szeretném elérni (például egy új hobbi elkezdése, vagy egy régóta halogatott utazás megtervezése). Mindig is nehezemre esett elfogadni a dicséretet – amikor valaki elismerően szól a munkámról, vagy egy barátom azt mondja, hogy mennyire értékeli a személyiségemet, inkább kételkedni kezdek, hogy vajon őszinte-e, vagy csak udvariasságból mondja. Ugyanakkor, ha valami nem sikerül tökéletesen, azonnal az az érzésem, hogy kudarcot vallottam, és nem vagyok elég kompetens. Pedig tudom, hogy ez nem racionális, de nem tudom kontrollálni ezeket a gondolatokat. Próbáltam már naplót írni, pozitív megerősítéseket mondogatni magamnak, és még egy önfejlesztő könyvet is elolvastam (amelyik arról szólt, hogyan szeressük önmagunkat), de ezek csak átmenetileg segítettek. Most úgy érzem, hogy valami mélyebben gyökerező dologról lehet szó, amihez egyedül nem tudok hozzáférni. Szeretnék végre békét kötni magammal, és megtanulni úgy értékelni önmagamat, ahogyan másokat is értékelni tudok – elfogadással és együttérzéssel. Milyen lépéseket tehetnék, hogy hosszú távon is stabilabb önértékelést és önbizalmat építsek fel? Van-e olyan módszer vagy terápia, amely segíthetne ebben a folyamatban? Köszönöm a segítséget! Üdvözlettel, Anna