Pszichológus Világos

Kedves András, a kérdésed nagyon fontos és összetett témát érint, hiszen a borderline személyiségzavar és a szerelmi függőség együttes jelenléte valóban jelentős kihívásokat jelenthet az egészséges intimitás kialakításában. Első lépésként hangsúlyoznám, hogy a borderline személyiségzavar professzionális, terápiás kezelést igényel, és a következő gondolatok önsegítő jellegűek, de nem helyettesítik a szakember – például egy pszichológus – támogatását, amely nélkülözhetetlen lehet az Ön esetében.

A szublimáció pszichológia fogalma arra utal, hogy a kevésbé elfogadott vagy nehezen kezelhető impulzusokat, mint amilyen a függő viselkedés vagy az intenzív félelmek, átirányítjuk társadalmilag elfogadott és konstruktív tevékenységekbe. Az Ön helyzetében ez azt jelentheti, hogy a kapcsolatok iránti intenzív vágyat és a magánytól való félelmet nem a partner kielégítésére összpontosító viselkedésbe, hanem például művészeti kifejezésbe, testmozgásba vagy egyéb kreatív és önfejlesztő projektekbe fordítja. A cél az, hogy ezáltal megerősítse az önértékelést és az önállóságot, csökkentve ezzel a külső megerősítéstől való függést.

A humanisztikus pszichológia szemlélete, amely az egyén teljes potenciáljának kibontakoztatására és az önmegvalósításra helyezi a hangsúlyt, szorosan kapcsolódik ehhez a folyamathoz. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy minden emberben rejlik a növekedés és a változás képessége. A humanisztikus terápiák, mint a klienseközpontú megközelítés, segíthetnek abban, hogy jobban megismerje saját érzelmeit és szükségleteit anélkül, hogy azokat elnyomná. A terápiás kapcsolat biztonságos tere lehet az érzelmi öntudatosság fejlesztésének, ahol megtanulhatja felismerni és megfogalmazni a saját igényeit, nemcsak a partnerét. Ez kulcsfontosságú a határok meghúzásához és az egészséges függetlenség kialakításához egy kapcsolaton belül.

Gyakorlati módszerként fontos lehet az érzelmi szabályozás technikáinak elsajátítása, amelyek segíthetnek kezelni az intenzív félelmeket és ingadozó hangulatokat anélkül, hogy azok a kapcsolati dinamikába torkollanának. A mindfulness gyakorlatok, a naplózás vagy a testi érzetek figyelése segíthet abban, hogy megálljon és megvizsgálja a reakcióit, mielőtt cselekedne. Emellett érdemes lehet lassan, tudatosan építeni a kapcsolatait, folyamatosan ellenőrizve, hogy a saját szükségletei is érvényesülnek-e, és nem csak a másik felé fordul a figyelme. A boldogság forrásainak diverzifikálása, vagyis több életterületre (pl. barátságok, hobbi, karrier) építése is csökkentheti a párkapcsolattól való függést. Ezek a lépések időigényesek és gyakran kihívások elé állítanak, de a humanisztikus szemlélet alapján Ön rendelkezik az erőforrásokkal a változáshoz, és a terápia jelentős támaszt nyújthat ezen az úton.