Pszichológus Világos

Kedves Lília, nagyon fontos, hogy észrevetted ezt a változást magadban, és hogy segítséget keresel. Amit leírsz, az egy gyakori élmény, amely mögött többféle ok is állhat. Az első és legfontosabb lépés, hogy ne hibáztasd magad ezért az állapotért. Az érzés, hogy egy láthatatlan fal választ el a világtól, gyakran a kiégés vagy a depresszió korai jele lehet, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne kiút. A mindennapi tevékenységek élvezetének elvesztése, az unalom érzése, a szociális kapcsolatok terhessé válása mind arra utalhatnak, hogy az érzelmi tartalékok kimerülőben vannak. Próbálj meg apró lépéseket tenni: kezdd el újra felfedezni azokat a kis dolgokat, amelyek korábban örömet szereztek, anélkül, hogy elvárnád magadtól, hogy azonnal újra élvezd őket. A munkahelyi koncentrációs nehézségek mögött gyakran a túlterheltség és a figyelem hiánya állhat, ezért fontos, hogy iktass be rövid szüneteket a napodba, ahol csak a légzésedre figyelsz. Emellett érdemes lehet napirendet kialakítanod, amelyben van hely a pihenésre és az öngondoskodásra is. Ha a barátaiddal való találkozás túl nehéz, ne kényszerítsd magad, hanem kezdeményezz rövidebb, kevésbé kötelező jellegű beszélgetéseket, akár üzenetben. A szociális kapcsolatok fokozatos újraépítése segíthet áttörni a falat. Fontos, hogy hallgass a tested és az érzelmeid jelzéseire, és ha az állapotod hosszabb ideig fennáll, vagy romlik, akkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni, aki további támogatást nyújthat a motiváció és az értékesség érzésének visszanyerésében.