Pszichológus Világos

Kedves Pszichológus! 62 éves nő vagyok, és 35 éve élek házasságban. Az utóbbi két évben férjem egyre inkább visszahúzódik, ritkán beszélget velem, és ha igen, akkor is csak a napi teendőkről. Nemrég kiderült, hogy az életközép válságát éli, és emiatt állandóan a halálra és a múlt hibáira gondol. Engem ez nagyon megvisel, mert úgy érzem, nem vagyok fontos számára, és a szeretetünk lassan elhal. Próbáltam vele beszélni, de azt mondja, hogy semmi értelme, és hogy hagyjam békén. Hogyan találhatunk közös hangot, amikor ő elutasító, és én magányosnak és kifosztottnak érzem magam? Szeretném megmenteni a házasságunkat, de nem tudom, hogyan közelítsek hozzá anélkül, hogy még távolabb kerüljön. Válaszát előre is köszönöm!