Pszichológus Világos

Ilona, érthető, hogy a baleset után az autózás akkor is félelmet kelt, ha senki sem sérült meg súlyosan. A hirtelen fékezésre jelentkező megfeszülés, az utazás kerülése és a rossz alvás azt mutatja, hogy szervezete még veszélyt jelez olyan helyzetekben is, amelyek emlékeztetik a balesetre. Ez nem gyengeség, és nem kell erőltetéssel vagy önhibáztatással leküzdenie.

Segíthet, ha először egy nyugodt pillanatban felidézi, mi történik ilyenkor. Nevezze meg magában az érzést, például azt, hogy most megijedtem, és emlékeztesse magát arra, hogy a baleset már véget ért, jelenleg az autóban vagyok, és körülöttem mi történik. Próbáljon lassan, kényelmesen lélegezni, a kilégzést kissé hosszabbra hagyva. Körülnézhet, és megnevezhet néhány dolgot, amit lát vagy hall, hogy figyelme visszatérjen a jelenhez. Ezek a módszerek nem szüntetik meg azonnal a félelmet, de segíthetnek abban, hogy kevésbé sodorja el.

A biztonságérzet gyakran fokozatos, kiszámítható lépésekben épül vissza. Kezdheti azzal, hogy az autó mellett áll, majd beül egy álló autóba, később rövid utat tesz egy olyan személlyel, akiben megbízik, nyugodt útvonalon és napszakban. A lépések legyenek elég kicsik ahhoz, hogy vállalhatónak érezze őket, és csak akkor növelje a nehézséget, ha az előző már valamivel könnyebb. Nem cél, hogy minden félelem nélkül történjen. Az a cél, hogy megtapasztalja, a szorongás mellett is képes biztonságosan végigmenni egy rövid úton. Ha valamelyik helyzet túl sok, lépjen vissza egy könnyebb fokozatra, ne tekintse kudarcnak.

Amennyire lehet, legyen beleszólása az utazás körülményeibe. Előre egyeztessék az útvonalat, a megállókat, és azt, hogy jelezhesse, ha pihenőre van szüksége. Üljön olyan helyre, ahol kényelmesen érzi magát, és kérje meg a sofőrt nyugodt, kiszámítható vezetésre. Fontos, hogy ne vezessen olyan módon, amely veszélyezteti a közlekedés biztonságát, és ne kényszerítse magát hosszú utakra pusztán azért, hogy bizonyítsa, már nincs félelme. A lányához kapcsolódó utak különösen megterhelők lehetnek, ezért érdemes előre tervezni, közben szüneteket tartani, és ha megoldható, kísérőt kérni.

Az alvás támogatására segíthet az állandó lefekvési idő, egy nyugodt esti rutin, valamint az, ha az aggasztó gondolatokat napközben leírja, nem közvetlenül elalvás előtt próbálja megoldani őket. Ha felriad, próbálja meg felidézni, hol van, és mi bizonyítja, hogy most nincs közvetlen veszélyben. Ha a rémálmok vagy az éjszakai feszültség tartósan fennáll, ezt is érdemes elmondani egy szakembernek.

Mivel már néhány hónapja tartanak a tünetek, kerüli az utazást, és az alvása is romlott, indokolt lehet pszichológussal beszélnie, különösen, ha ezek a nehézségek nem enyhülnek vagy tovább erősödnek. Olyan pszichológust kereshet, akinek van tapasztalata baleset utáni félelem, szorongás vagy megterhelő élmények feldolgozásában. A közös munka történhet beszélgetéssel és fokozatos, az Ön tempójához igazított gyakorlással. Nem kell megvárnia, amíg a helyzet elviselhetetlenné válik, és a segítségkérés nem jelenti azt, hogy súlyos problémája van.

Érdemes háziorvosával is egyeztetnie, ha az alvászavar vagy a testi feszültség jelentős, illetve ha baleset óta új testi panasza van. Ha a félelem miatt már fontos teendőket sem tud elvégezni, vagy a mindennapi működése egyre inkább beszűkül, kérjen mielőbb szakmai segítséget. Addig is törekedjen arra, hogy ne maradjon teljesen egyedül ezzel, és egy megbízható hozzátartozóval beszélje meg, milyen apró lépés lenne most vállalható.

Rövid leírás: Baleset utáni autózási félelem, fokozatos visszaszokás, önsegítő módszerek és a pszichológusi segítségkérés ideje.