Pszichológus Világos

Kedves Eszter! Köszönöm, hogy megosztotta velem ezt a mélyen személyes és komplex helyzetet. Az Ön tapasztalatai nem egyedülállóak, de ez nem csökkenti a súlyukat. 35 év után egy vállalatnál az a fáradtság, amit leír, gyakran nem a fizikai, hanem a lélekben felgyülemlett változásigény jele. A korai szakaszokban a munkánk sokszor azonosulásunk része, de ahogy az életünk más területei is átalakultak, a munka értelme és funkciója is újratárgyalásra szorulhat bennünk. Ez nem feltétlenül a munka vagy Ön hibája, hanem az élet egy természetes fordulópontja.

Az a kifogás, hogy „nem klasszikus kiégés”, nagyon fontos. Ön nem a túlterheltségtől szenved, hanem attól, hogy a munka, ami korábban identitásának és céljainak részeként működött, most üresnek tűnik. Ez gyakran akkor jelenik meg, amikor a belső motivációk – mint a fejlődés, a kihívás vagy a közösség – elhalványulnak, vagy amikor a korábbi értékrendszerünk már nem illeszkedik a jelenbeli önmagunkhoz. Az elszigeteltség érzése is erre utal: mintha a régi „én” már nem lenne elég, de az új még nem alakult ki. Ez egy átmeneti tér, amit a pszichológia gyakran „liminalitásnak” nevez – egy küszöbön állás, ahol a régi már elmúlt, de az új még nem érkezett meg.

Hogyan találhat újra motivációt? Először is fontolóra veheti, hogy a munka új jelentésrétegeit keresi. 35 év után lehet, hogy a feladatok technikai oldala már nem kihívás, de más dimenziók nyílhatnak. Például a tapasztalatának átadása – mentorálás, tudásmegosztás – új célt adhat. Vagy éppen a rutintól eltérő, kisebb projektekbe való bekapcsolódás, ahol a kreativitás vagy a csapatmunka más formái jöhetnek előtérbe. Nem arról van szó, hogy megváltoztatja magát, hanem hogy felfedezi, miképp illesztheti be a már meglévő erős oldalait új kontextusokban.

A személyiségpszichológiára való utalása is kulcsfontosságú. Ha korábban a precizitás és megbízhatóság volt a erőssége, most talán éppen ezek a tulajdonságok érzékeltetik Önnek, hogy „kevés” a munka. De ezek az értékek átalakíthatók. Például a precizitás nem csak a feladatok pontos végrehajtása, hanem a figyelem iránya is változtatható: a részletek helyett az emberek vagy a folyamatok nagyobb képe felé fordíthatja. A megbízhatóság pedig nem csak a feladatok elvégzése, hanem mások biztonságának és fejlődésének alapja is lehet. Ezek a tulajdonságok nem hátráltatók, hanem átformálható eszközök, amik új módokon válhatnak hasznossá.

Az elszigeteltség érzése is fontos jelző. Ha a kapcsolatok felszínessé váltak, az akár az Ön belső visszavonulásának, akár a környezet változásának jele lehet. Érdemes lenne kicsit aktívan keresni a mélyebb kapcsolódási lehetőségeket, akár a munkahelyen kívül is. Például olyan közösségekben, ahol a személyiségfejlődés vagy az életkorhoz kötődő átmenetek a középpontban állnak. Ezekben a csoportokban gyakran találhat olyan embereket, akik hasonló kérdésekkel küszködnek, és ez csökkentheti az egyedüllét érzését.

Egyik legfontosabb lépés lehet a „miért” újrafogalmazása. Miért csinálja ezt a munkát? Régen talán a karrier, a biztonság vagy a család volt a fő motiváció. Most talán az lehet, hogy ez a munka adja a keretet ahhoz, hogy más területeken – család, hobbi, önfejlesztés – szabadabban mozoghasson. Vagy éppen az, hogy a tapasztalatával segít másoknak. Ez a kérdés nem egyszerű, és nem is kell azonnal választ találnia rá, de érdemes lenne naplóba írni vagy egy bizalmas emberrel megbeszélni, hogy lassan kristályosodjanak ki az új válaszok.

Végül, de nem utolsósorban: ez az átmenet nem feltétlenül azt jelenti, hogy elhagyja a vállalatot vagy radikálisan megváltoztatja az életét. Hanem inkább arról szól, hogy új szemmel nézzen rá a régire. Mint amikor egy régi képet más fényben vagy más szögből nézünk, és hirtelen új részletek tűnnek fel. Ön nem vesztette el a képességeit vagy az értékét – csak éppen most keresi azokat az új módokat, ahogy ezek kifejezést nyerhetnek. És ez nem gyengeség, hanem az élet egy természetes, ha néha kihívásos fejezete.

Ha érezné, hogy ez a folyamat túl nehéz egyedül, érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, aki a életút- és karrierpszichológiával foglalkozik. Nem azért, mert „megjavítsa” Önt, hanem hogy segítse felfedezni ezeknek az érzéseknek a mögöttes üzenetét, és hogyan integrálhatja őket az életébe. De akár így is, ez a kérdés, amit felvetett, már magában hordozza a válasz magvait: hiszen az, hogy keresi az értelmet, azt mutatja, hogy még mindig van benne kíváncsiság és életkedv – és ez a két dolog már önmagában is erős alap.