Pszichológus Világos

Lili, a leírásod alapján egyértelműen látszik, hogy a családi feszültségek és a testi-lelki tünetek között szoros összefüggés van. A szervezeted egyfajta stresszválaszreakcióként reagál a helyzetre, ahol a görcsök és az evési rohamok nem mások, mint a felgyülemlett feszültség és tehetetlenség kifejeződései. Ez a fajta szomatikus reakció (vagyis amikor a lelki terhek a testben jelentkeznek) teljesen természetes, de azért fontos megérteni, miért éppen így manifesztálódik nálad.

A gyomorbántalmak és az irányíthatatlan evés gyakran kapcsolódnak a szorongáshoz és a kontrollvesztés érzéséhez. A hasi görcsök és a hasmenés tipikusan akkor jelennek meg, amikor a szervezeted a „harcolj vagy menekülj” reakciót aktiválja, de nincs lehetőséged sem cselekedni, sem elmenekülni a helyzetből. A szüleid veszekedései pedig olyan kronikus stresszforrást jelentenek, amelyre a tested egy idő után már csak így tud reagálni. Az evési rohamok pedig egyfajta önnyugtatási mechanizmusként működnek: a cukor és a zsír gyors dopaminszint-emelkedést okoz, ami átmenetileg enyhíti a feszültséget, de utána csak erősíti a bűntudatot és a szorongást.

A családi dinamika is kulcsszerepet játszik ebben. Úgy érzed, te vagy a békéltető, aki felelősséget vállal a harmóniáért, pedig ez nem a te dolgod. Ez a szerep nemcsak lelkileg merít ki, hanem fizikailag is, mert a tested úgy érzékeli, hogy folyamatosan „vészhelyzetben” vagy. Az is jellemző, hogy a gyerekek – még felnőttként is – gyakran úgy reagálnak a szülői konfliktusokra, hogy szomatikus tüneteket fejlesztenek ki, mert így tudják kifejezni azt, amit szavakkal nem tudnak vagy mernek. Ez egyfajta nem verbális kommunikáció, ahol a tested „beszél” helyetted.

A kör megtöréséhez több szempontot is érdemes figyelembe venni. Először is, próbáld meg különválasztani magad a családi konfliktusoktól. Ez nem azt jelenti, hogy nem törődsz a szüleiddel, hanem azt, hogy felismered: nem te vagy a felelős a kapcsolatukért. Ha úgy érzed, muszáj közbelépned, határozz meg magadnak egy időkorlátot, például: „Csak öt percig hallgatom végig a vitát, aztán visszavonulok.” Ez segít csökkenteni a teher érzését, és megmutatja a testednek, hogy nem kell folyamatosan riadókészültségben lennie.

A stresszkezelés is fontos. Próbálj olyan technikákat beépíteni a mindennapjaidba, amelyek segítenek levezetni a feszültséget. A mélylégzés, a progresszív izomrelaxáció vagy akár a jóga is hatékony lehet. Ezek nemcsak a testi tüneteket enyhítik, hanem a szorongást is csökkentik. Fontos, hogy ne csak a krízishelyzetekben alkalmazd őket, hanem rendszeresen, hogy a tested megtanulja, hogy nem kell mindig „vészmódban” működnie. Ha lehetőséged van rá, keress fel egy pszichológust, aki segíthet feldolgozni a családi dinamikákat és megtanulni egészségesebb megküzdési stratégiákat.

Az evési rohamokkal kapcsolatban érdemes alternatív megnyugtatási módszereket keresni. Ha érzed, hogy jön a késztetés, próbálj valami mást csinálni: menj sétálni, hívj fel egy barátot, vagy foglald le a kezedet valamivel (például rajzolással vagy kézimunkával). A tudatos evés is segíthet: amikor eszel, próbálj teljesen jelen lenni, és figyelni arra, hogy mit eszel, milyen íze van, és mikor érzed, hogy jóllaktál. Ez lassan megtaníthatja a testedet arra, hogy ne az evés legyen az egyetlen menekülési stratégia.

Végül, de nem utolsósorban, légy kedves magadhoz. A bűntudat csak tovább erősíti ezt a körforgást. Próbáld meg elfogadni, hogy ez egy nehéz időszak, és a tested is csak azt teszi, amit a körülmények diktálnak. Nem vagy „gyenge” vagy „kudarcot vallott”, csak egy olyan helyzetben vagy, ami túlterhelő. Ha lehetőséged van rá, beszélj erről valakivel, akiben megbízol, vagy keress támogató csoportokat, ahol mások is hasonló helyzetben vannak. Néha már az is sokat segít, ha tudod, hogy nem vagy egyedül.

Ez a folyamat nem egyik napról a másikra fog megváltozni, de apró lépésekkel, türelemmel és önmagad iránti együttérzéssel biztosan lehet javítani a helyzeten. Ne add fel, és ne feledd: a tested nem ellened dolgozik, csak megpróbál kommunikálni veled. Hallgass rá, és próbálj válaszolni neki úgy, hogy mindkettőtöknek jobb legyen.