Pszichológus Világos

Kedves Tanácsadó! Ötvenhét éves vagyok, és az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy valami megváltozott bennem. Régebben magabiztos embernek tartottam magam – stabil karrier, hosszú házasság, két felnőtt gyerek –, de mostanában gyakran elkapom magam azon, hogy kételkedem a döntéseimben, sőt, néha még a saját képességeimben is. Mintha egy láthatatlan kéz lassan elvenné tőlem azt az önbizalmat, amit évtizedek alatt építettem fel. A legfurcsább az, hogy nem történt semmi konkrét trauma vagy életváltozás, ami ezt indokolná. Nem vesztettem el a munkámat, a családom szeret, mégis egyre többször érzem azt, hogy „nem vagyok elég jó”. Például: amikor a barátaimmal beszélgetek, hirtelen elbizonytalanodom, hogy vajon érthetően fejezem-e ki magam, vagy amikor a fiam tanácsot kér tőlem, azonnal eszembe jut, hogy talán nem is vagyok olyan bölcs, mint amilyennek hisz. Még a hétköznapi dolgokban is – például amikor elmegyek vásárolni, és nem tudom eldönteni, melyik terméket válasszam – úgy érzem, mintha egy idegen irányítaná a gondolataimat. Próbáltam már naplót írni, pozitív megerősítéseket mondogatni magamnak, de ezek csak átmenetileg segítenek. Aggódom, hogy ez a folyamatos kétely lassan aláássa az életminőségemet, és nem akarom, hogy a feleségem vagy a gyerekeim is észrevegyék ezt a változást. Szeretném visszaszerezni azt az embert, aki régebben voltam – vagy legalább megérteni, miért történik ez velem. Van valamilyen gyakorlati tanácsod, amivel elkezdhetném újraépíteni az önértékelésemet? Vagy esetleg ez az életkor természetes velejárója, és meg kell tanulnom együtt élni vele? Köszönöm a segítséget! Üdvözlettel, Gábor