Pszichológus Világos

Kedves Bence! A leírtak alapján valóban úgy tűnik, hogy egy apátiával járó lehangoltság állapotában vagy, ami nagyon megterhelő lehet, főleg egy korábban aktív ember számára. Fontos, hogy felismered ezt, és segítséget keresel. Az, hogy ilyen részletesen leírtad a helyzeted, már maga is egy jelentős lépés.

Először is fontos megemlíteni, hogy az általad leírt tünetek – a folyamatos közöny, az energiahiány, az érdeklődés elvesztése, a társas elszigetelődés – lehetnek jelei egy depresszió epizódnak is, nem csak egy életközép válságnak. Ezért nagyon fontos lenne, hogy konzultálj egy szakemberrel, akár klinikai szakpszichológussal vagy pszichoterapeutával. Ők segíthetnek pontosabb képet alkotni, és kizárni vagy megerősíteni ezt a lehetőséget. Ez nem pszichiátriai beavatkozás, hanem a mentális egészség professzionális értékelése és támogatása.

A kognitív-viselkedésterápia (KVT) egy olyan módszer, amely pont az ilyen állapotok kezelésében lehet hatékony. Segít felismerni és megváltoztatni azokat a gondolati mintákat és viselkedési köröket, amelyek fenntartják az apátiát és a lehangoltságot. Például az, hogy a munkát már csak nyomásként éled meg, vagy az, hogy elkerülöd a korábbi örömforrásokat, klasszikus terápiás témák lehetnek. Egy KVT-szakemberrel együtt dolgozhatsz azon, hogy kis, megvalósítható célokat állíts fel, és fokozatosan újra aktiváld magad. Nem kell egyből nagy változásokat elérni; a kis lépések gyűjteménye vezet vissza.

Amit egyelőre te is megpróbálhatsz, az a viselkedésaktiválás elvének alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a motivációt nem várod meg, hanem cselekszel, és a cselekvés hozza magával a motivációt egy darabig. Próbálj meg nagyon kis, konkrét dolgokat beiktatni a napodba, amelyek korábban örömet szolgáltattak vagy értelmet adtak. Ez lehet egy rövid séta a napfényben, egy kedvenc zene hallgatása, vagy egy régi barát felhívása, akkor is, ha eleinte „üresnek” tűnik. A cél nem az azonnali élmény, hanem a cselekvés mintája.

Fontos lenne megvizsgálni a munkakörnyezeted és a távmunka hatásait is. A rendszerszervezői munka nagy elvonatkoztatást igényel, a távmunka pedig növelheti a társas elszigetelődést. Talán segítene, ha strukturálnád a napodat, külön választanád a munkát és a pihenést, és keresnél módokat a személyes kapcsolatteremtésre, akár online is, szakmai közösségekben. Az életközép válság gyakran az értékek és prioritások újragondolását hozza magával. Kérdezd meg magadtól: Mi az, ami tényleg fontos nekem most? Milyen területeken érzem, hogy nincs irány? Ezekre a kérdésekre egy pszichológus is segíthet választ találni.

Ne feledd, hogy a testi egészség és a mentális állapot szorosan összefügg. Az alvásminőség, a táplálkozás és a testmozgás hiánya vagy romlása jelentősen hozzájárulhat az általad leírt energiahiányhoz és közönnyé. Egy orvosi vizsgálat is hasznos lehet, hogy kizárjunk más fizikai okokat. Végül pedig legyél türelmes magaddal. Ez az állapot nem a gyengeséged jele, és nem örökre fog tartani. A változás gyakran lassú és apró lépésekből áll, de a segítségkérés és a tettvágy, amit a leveledben is látni, remek kiindulópont. Kérj segítséget, hogy ne egyedül kelljen ezt megtenned.