Pszichológus Világos

Az első és legfontosabb lépés, hogy megőrizd a kapcsolatot a lányoddal, még akkor is, ha nehézségek adódnak. Fontos, hogy érezze, mellette állsz, nem pedig ellenfele vagy, különösen akkor, amikor a játékok hozzáadott értéket jelentenek számára, például a sikerélményt és az elfogadottság érzését. Megpróbálhatod úgy közelíteni a témát, hogy ne a játékot ítéld el, hanem inkább a túlzásokat és a vele járó következményeket hangsúlyozd. Beszélgess vele azokról az érzésekről, amiket a játékok váltanak ki benne, és arról is, hogy hogyan tudnátok együtt megkeresni azokat a tevékenységeket, amelyek más területeken is sikerélményt nyújthatnak, legyen az sport, művészet vagy bármilyen közös családi program. Ezáltal nem kényszerítésként, hanem lehetőségként jelenik meg számára a változás.

A játékidő korlátozásával kapcsolatban kevésbé működik a szigorú szabályozás vagy a tiltás, különösen ha ezt a lányod ingerültséggel és elzárkózással reagálja le. Ehelyett érdemes lehet olyan kereteket kialakítani, amelyekben ő is részt vesz, például közösen állapítjátok meg a játékidő mennyiségét és a napi vagy heti időbeosztását. Így nem érzi majd úgy, hogy elveszik tőle a kontrollt, hanem aktív részese a megoldásnak. Fontos, hogy legyenek alternatív tevékenységek is, amelyekkel helyettesítheti a játékidőt, és ezek is legyenek számára vonzóak.

Az iskolai motiváció visszaállításához először is meg kell érteni, mi okozza a romlást. A szégyenérzet és a kudarcélmény könnyen egy lefelé tartó spirált indíthat el, ami tovább csökkenti a tanulmányi teljesítményt. Próbáljatok kicsiben, reális célokat kitűzni, amik elérhetők, és amikkel apró sikereket érhet el. Ezek megerősítik az önbizalmát és csökkenthetik a stresszt. Ha szükséges, kérhettek segítséget az iskolai pszichológustól vagy tanároktól, akik támogatást nyújthatnak a tanulás területén.

Az olyan légzőgyakorlatok és nyugtató technikák, mint a mély légzés, a tudatos jelenlét, vagy a meditáció alapú gyakorlatok hatékony eszközök lehetnek a frusztráció és a stressz kezelésében. Ezek megtanításához és begyakorlásához azonban türelemre és rendszerességre van szükség, és ezek a technikák önmagukban nem oldják meg a problémát, de erősíthetik a megküzdő képességeket. Próbáljatok együtt olyan egyszerű gyakorlatokat végezni, amelyek megnyugtatják és segítenek neki ellazulni, például este lefekvés előtt. Ez a közös idő is erősítheti a kapcsolatotokat.

Végső soron nagyon fontos, hogy anyai szeretettel és megértéssel állj hozzá, és tartsatok fenn közös kommunikációt, ami nem a szabályokról, hanem az ő érzéseiről és igényeiről szól. Így van esély arra, hogy fokozatosan visszataláljon a kiegyensúlyozottabb életmódhoz és az iskolai motivációhoz.