Pszichológus Világos

Bence, a helyzeted rendkívül kihívásos, de az, hogy ennyire tudatosan keresed a megoldásokat, már magában is egy erős alapot jelent. A feszült családi légkör és a kontrollvesztéssel kapcsolatos nehézségek olyan körforgást hoznak létre, amely mind a felnőtteket, mind a gyereket terheli. Próbáljuk megközelíteni a problémát úgy, hogy mindannyian lélegezhető teret kapjatok, anélkül, hogy a kapcsolatokat vagy a saját mentális egészségedet kockáztatnád.

Először is, a feleséged ellenállása a terápiával szemben nem ritka jelenség, különösen akkor, ha a kontrollvesztés és a bírálatfélelem a középpontban áll. Ehelyett próbálj indirekt módszerekkel közeledni hozzá. Például beszélgessetek olyan témákról, amelyek nem közvetlenül rá vonatkoznak, de podobban érintik a helyzetet. Lehet, hogy egy dokumentumfilm vagy podcast, amely a szülői stresszről vagy a gyerekkori traumák hatásáról szól, kevésbé fenyegetőnek tűnik, mint egy könyv vagy egy terapeuta. Fontos, hogy ne úgy mutasd be ezeket, mint "nézd, ez rólad szól", hanem inkább közösen felfedezhető tartalomként. Ha exemplo a feleségednek van valamilyen hobbi vagy érdeklődési köre, amely relaxál, akár azt is felhasználhatjátok. Például, ha szeret festeni, a művészetterápia lehet egy kevésbé ijesztő bejárat a emocionális feldolgozáshoz. A lényeg, hogy nem a terápiát kell eladnotok, hanem a biztonság és az önbizalom érzését, amit az hozhat.

A kisfiad, Laci számára a legfontosabb, hogy stabilitást és előreláthatóságot érezzen, még akkor is, ha a környezete feszült. Ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletesnek kell lennie, hanem hogy legyenek olyan rutinok és szigetei, amelyekben biztonságban érzi magát. Például, ha van egy olyan játék vagy tevékenység, ami mindig nyugodtsággal jár (pl. egy bizonyos mackó vagy egy zenés játék), azt beépítheted a napiba úgy, hogy az legyen az a pillanat, amikor mindannyian lelassítotok. A gyerekek nagyon érzékenyek a szülői hangulatokra, de ha van egy olyan "sziget", ahol a feszültség nem érinti őket, az nagy segítséget nyújthat. Próbáljatok olyan játékokat, amelyek a testmozgást vagy a szenzoros élményeket hangsúlyozzák (pl. ujjfestés, vízzel játszadozás), mert ezek segítenek a stressz levezetésében. Ha Laci elrejtőzik, ne erőltesd, hogy azonnal előjöjjön, hanem mondd el neki, hogy "látod, hogy szükséged van egy kis időre, itt vagyok, ha szükséged van rám". Ez segít abban, hogy ne érezze úgy, hogy a saját érzései veszélyesek vagy rosszak.

A feleséged szüleivel való határállítás egyensúlyozási feladat. Nem kell teljes elszigetelődésre törekedned, de fontos, hogy világossá tegyétek, mik a saját családi szabályaitok. Például, ha az anyósod állandóan jön tanácsokkal, próbáljatok olyan mondatokat használni, mint: "Köszi, hogy aggódtok, de most inkább azt szeretnénk, ha bíznátok bennünk, hogy mi találjuk meg a saját útunkat." Ha ez nem működik, akkor fizikai távolságot is bevethettek, például úgy, hogy korlátozátok a látogatások számát vagy idejét. Ne felejtsétek el, hogy a saját szüléitek is tanultak a saját hibáikból, és nekik is joguk van hozzá, hogy aggódjanak, de ez nem jelenti azt, hogy beavatkozhassanak. Ha attól tartotok, hogy elszakadtok tőlük, próbáljatok olyan tevékenységeket találni, amelyekben együtt vehettek részt, de nem feltétlenül a nevelésről vagy a családi konfliktusokról beszélgettek. Például egy közös séta vagy egy éttermi vacsora kevésbé konfliktusoktól terhes lehet, mint egy otthoni találkozó.

A saját frusztrációddal kapcsolatban a legfontosabb, hogy ne csak a futás és a meditáció legyen a kiút, hanem találj olyan módszereket is, amelyek a mindennapokba beépíthetők. Például, ha érzed, hogy felgyülemlik benned a feszültség, próbálj 5 másodperces szünetet tartani, mielőtt reagálsz. Ez a rövid idő elég lehet ahhoz, hogy ne a pillanatnyi indulatok alapján válaszolj. Továbbá, ha van valaki a környezetedben, akivel bizalommal beszélhetsz (akár egy barát, akár egy online közösség), akkor az is nagy segítséget nyújthat. A felnőttként való érzés és a kontroll gyakran abban rejlik, hogy tudod, mikor kérsz segítséget, és mikor engeded el a dolgokat. Próbálj naponta legalább 10 percet szentelni valaminek, ami kizárólag a tiéd: olvasás, zenehallgatás, vagy akár csak egy csésze kávé ivása csendben. Ez a "saját idő" segít abban, hogy ne érezd úgy, hogy teljesen feloldódsz a családban.

Végül, ne felejtsétek el, hogy a változás lassú folyamat, és nem kell mindent egyszerre megoldanotok. Néha elég egy apró lépés is, például hogy a feleségeddel elbeszélgettek arról, mi volt a nap legjobb pillanata, vagy hogy Lacival együtt nevetgéltek valamin. Ezek a kis pillanatok építik fel azt a biztonságot és összetartozást, ami hosszú távon segít áttörni a feszült körforgást. Ha bármelyikőtöknek úgy tűnik, hogy túlságosan elmerül a saját érzéseiben, akkor ne habozzatok keresni segítő kezet – akár egy barát, akár egy szakember formájában. A legfontosabb, hogy ne maradjatok egyedül ebben a helyzetben.